kitudjamitőlleszváltozás

Mostanában hallottam a Rudolph Steineri megismerés elméletet, mely szerint a világ olyan amilyenné a megfigyelő formálja.
Ezért szeretek meg meg állni és hátra lépve mint egy színdarab főszereplőjére rátekinteni önmagamra.
Nehéz, mert amíg egy színpadi jelenet esetén van módom tudatosítani, hogy bármennyire belevonódtam is, elég csak megcsípnem magam, hogy tudjam, nem én vagyok a színpadon. Míg a saját életemben bizony én velem történik minden, én élem, én érzem, én gondolom róla azt amit... Szóval nehéz semleges megfigyelőként csak látni, azt, hogy pl. beakadt a fogókesztyű vége és magamra borítottam a tejet..., vagy aha... dohányzom...ahogy azt is nehéz csak nézni és nézni ahogy a tegnap dühös lettem, amikor a férjem ...







