Amikor fáj, akkor ez a fájdalom gúzsba köt.

Nem akarom érezni és vergődöm, figyelek inkább másra, hisz vannak jó dolgok is, ami tény, de volt itt valami ami fájt nekem és ez is tény! Kérdés tudom-e hagyni, hogy fájja ki magát? Hát nem, mert nem komfortos ez, márpedig ahhoz vagyunk kalibrálva, hogy minimum jól vagyunk! Nem, hogy emlékeztetném magam, hogy amikor ijedten, kisírt szemmel, szomorúan, s kitudja még hogyan is..., de olyankor amikor fáj éppen, hát akkor is igazán élek (és nem csak akkor amikor én jól kell legyek-, mitrinyáljak-, mert minden külső dolog ezt várja tőlem alapon igyekszem jól lenni). Igen szóval így is élek, fájva, élek és érzem, hogy milyen is ez az élés most né...

 Na, szóval ilyenkor van az, ...

A 18 éves lányom klimaváltozásról szervezett vitaestet ma, már második alkalommal a Szegedi Waldorf iskolában.

Nem kell népszerűsíteni a programot, nem ezért írok most róla.

De mondanivalóm azért van, ezzel kapcsolatban. 

Röviden ennyi csak: társadalom és egyén, kint és bent, múlt és jövő.

Te futhatsz tovább, én maradok és kifejtem: 

Pár napja lett 18, szédítő, mert években számolva ennyi ideje vagyok anya. Írhatnék róla végre, nehéz, mert ilyenkor a társadalom konszezusa viszhangzik bennem: "hogy elrepült az idő...." ...és én csúnyát mondanék most erre, nagyon csúnyát, úgy teszünk mintha 18 másodperc lett volna....Persze kintről lehet igy látni : hipp hopp eltelt!

Miközben 567.648.000 másodperc ...

Azért tanulj, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért dolgozz, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért légy tehetős, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért gyakorolj,alkoss, taníts, gyógyíts, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért tégy rendet, hogy hely legyen, ahol velünk megossz.

Azért beszélj, hogy felület légy ami velünk megoszt.

Azért pihenj, hogy legyen aki velünk megoszt .

Azért nevelj gyereket, hogy még legyen aki megoszt.

Azért szeress, hogy érezd ahogy megoszt.

Te is közkincs vagy!? Ha keresed még vagy csak csiszolnál rajt, gyere segítek, hogy ha megosztod velem ♡

bdorix@gmail.com 

  Egyszer egy állításban az Életet kaptam képviseletül. Aki volt már állításon tudja, hogy ez milyen, beleállni egy képviseletbe: hupsz kiüresedik minden, amit addig magamról gondoltam és valami teljesen új észlelés jelentkezik a testben. Sokszor homlokegyenest más mint amiben addig voltam, mondjuk példaként most azt, hogy eddig fáztam és ahogy a képviseletbe beállok elönt a forróság, kiver a víz...

Ilyesmit éltem át abban a helyzetben is ahogy beáltam Életként az állítasba, addig a széken ülve egy kiégett, mindenmindegyugyisszar állapotban leledztem...na s felállok, kicsit úgy, hogy na persze, Élet, tessék most bekaphatod...

Ehelyett:

Brrrr hirtelen szétfeszítő belső áramlás lett a testemben, azt hittem ...

Nem azt az életet élem amit szeretnék, hanem azt az életet szeretem amit élek !

Nem azért, mert szép és jó,nem azért mert boldogok vagyunk hanem azért mert én élek benne. Csupán ennyi, hogy még mindig élek! És ezért szeretem, hogy élhetek!

Ami annyit tesz, hogy olykor jólesik ami történik és ennél sokkal többször fáj. 

Mert hiába tekerek izzadtan az elképzelt élet után, mindig változik ő is én is. Nemtudom csapdába csalni, megragadni és szorítani büszkén, hogy megvan! Egyet gondol a hőn áhított élet és hiphop kicsusszan a markomból vagy én változom akkorát, hogy döbbenten kell elengednem, amikor meglátom azt, hogy magamat szoritottam ediig, nem is az életet. Pedig mennyit küszködtem, dolgoztam, hogy jobb ...

Hallod-e te nagy Élet- szólok hozzá ma itt a sötét pusztában hazafelé jövet, mert miért is ne? na, s mondom neki, hogy: hát te hallode, te olyan nagy vagy, s végtelen, s erős, s kiszámíthatatlan, s minden... s mi olyan kicsik, s úgy félünk, érted-e?

Me sötét van itt például, ahogy megyek itt ne, meg hát mi lesz ha igy meg úgy, tudod szeretnék ezt meg azt, de kitudja, elromlik, eltörik, nem sikerül a terv s nagybaj lesz. S tudod a gyerekeket is féltem, s ugy mindent na, érted ...

Csend... sötét....csend......s válasz:

Azé me asziszed egyedül vagy! Pedig ha nehézség jön, ott segítség is lesz! Gondolj csak vissza........... na? Na? Megvan? Azok a vékony lehelletnyi éppcsakok...na azok!

...persze addig ameddig, de addig lesz!💃

Csonthéjas mag, erre gondoltam ma. Minden eszenciájával milyen sokat kibír és vár és vár a megfelelő körülményekre, míg egyszer végre lassan csírázásba kezd. Itt a fontos az, hogy mindent megtesz amit a körülmények lehetővé tesznek és kicsalogatnak belőle, milyen szép ♡

Tudom, bennünk is van egy ehhez hasonló "zamat"!

Láthatod te is a szemedben ezt a zamatot! Vagy te minek neveznéd azt a valamit, ami dacára a sok változásnak ami ugyan egészen mássá tesz az évek alatt, de van valami ami megmarad és kiskorunk óta látható! Azt hiszem ezt védjük! "ó csak ez éljen túl" addig pedig takarjuk, szégyeljük és folyton várjuk azt, hogy megmutatkozhasson, nekünk is új és mégis mindig ismerős.

Azt hiszem ha elkészíted a ...

- félek! -mondta.

- tudom! - válaszoltam.

- akkor most mit csináljunk? -kérdezte.

- amit tudunk! - mondtam.

- hogy érted ezt? - kérdezte.

- megyünk tovább és kiderül! - mondtam.

- így? félve? -kérdezte.

- így! - mondtam.

- vigyázol rám? -kérdezte.

- nem! - mondtam.

- miért? -kérdezte.

- nem tudok! -- mondtam.

- felnőttek vagyunk, ugy-e? -kérdezte.

- felnőttek! - mondtam.

Foglald le az első ingyenes beszélgetésünk időpontját! Várlak!

Képzeld el, hogy egy különleges vacsorára készülsz és még különlegesebb vendégeket vársz. 

Érezhető ahogy pezseg a véred, ahogy ver a szíved vele lüktet az egész tested, a lélekzeted szapora és mély.

Mert olyan fényes társaság gyűlik össze nálad hamarosan, most először és talán utoljára akiket mindig is ismertél! Akik mind másfélék és mégis egy valami teljesen közös bennük:

Ők azok a nők, akik egyszer már mind voltál! A kislány, a serdülő, a kisasszony, az önmegvalósító, a naív, az anya, a feleség, a barátnő, a csalódott, a szerelmes, a tündér és a papnő is és kitudja még hányféle voltál már.

Életed Női ők, mind hoznak neked valamit, a legkülönlegesebb ajándékokat, amit csak ők tudnak ...

Arról hogy, az én társaságomban ( kompániámban) milyen lenni, arról csak ti tudtok referálni...

Én csak azt tudom, hogy nekem milyen társaságban lenni. Mikor felszabadító ez és mikor van az, hogy befeszülök tőle vagy elfáradok, unatkozom.

És már azt is tudom, hogy mindez kiváló lehetőség önreflexiót gyakorolni. Csakhogymostmásrólakarokírni:

az az igazság,hogy eszembe jutott egy gyermekkori édes történetem♡.

Emlékszem rá , hogy kisgyerek voltam amikor elkezdtem azon töprengeni, hogy kívülről hogyan láthatnám meg magam? Ha mondjuk szembe jönnék magammal mit tapasztalnék, mit látnék, mit kérdeznék, mit mondanék? Milyen lehet a hangom kívülről hallani? Milyenek a gesztusaim? Az illatom?

Próbálkoztam konkrét ...