Az én történetem arról a sok nőről szól, aki mind voltam már és akik most egy körben találkoztak, megfogták egymás kezét, látják egymást és számítanak egymásra, ebből született a Doris-kompániája.

Bizony volt idő, amikor kiégett anyaként, nőként és feleségként vergődtem a dagonyában. Semmi nem vidított fel, nem adott lendületet és tulajdonképpen nem is érdekelt semmi, csak tettem a dolgom, ment a robot. A „minden rendben” mögött fáradtság, belső üresség és sok-sok megválaszolhatatlan kérdés volt. A gödör alja volt amikor nem tudtam elvállalni egy munkát (17 év után végre egy szakmai és hivatásbelit), mert nem találtam időt a felkészülésre és ha mégis, akkor olyan fáradtság és koncentráció hiány lett úrrá rajtam, hogy inkább aludtam volna. Hát visszamondtam azt! Szégyen és még mélyebb önmarcangolásban találtam magam, amikor jobb híján meghoztam a döntést és beiratkoztam LIP alapképzésre. Feltettem a pontot az i-re az önismereti utamon, amit 15 éve jártam akkor már. Elindultam a szeretet útján és megtanultam, hogy nincs rend csak szeretet, megtapasztaltam azt is minden bennem van, amire szükségem van. Ezekkel feltöltődve és egy Élet adta váratlan felismerésből, ahogy a vonatot utaztam hirtelen minden nyilvánvaló lett. Itt vagytok ti és itt vagyok én aki szeret írni és beszélgetni, megtanultam figyelni és fejlődni akarok tovább (azaz hagyni az Életet élni bennem). Így vált világossá, hogy egy blog fogok írni, a Doris-kompániát, arról ahogy barátságot kötök önmagammal és a szerepeimmel, azzal együtt, ami mind megtörtént velem a fájdalmasakkal is. Az írásokat olvasókból egyéni beszélgetőtársak lettek. Workshopokat (itt írok róla) tartok, ahol szimbólumok segítségével láthatsz rá az életutadra.

Így vagyunk mi együtt és lehetünk újra nyitottak, alkotók, élők.

Nos, ez az én történetem, a tied vajon mi? Ha gondolatokat ébresztett ez a bejegyzés vagy kérdéseket benned, kérlek ird meg emaliben nekem: bdorix kukac gmail pont com