Doris kompániájába

avagy kenyeres-pajtás és társalkodónő leszek ezennel, ha az élet is így akarja.

Most 2024. június 23. – án a nyári napfordulóval megszületett az új feladatom, ahol magam adom.

Miért? Mert az ember önmagában nagyon kevés, ezért kompániára van szüksége.

De kezdjük az elején, 14 éve a mindennapjaim középpontjában a személyiségem fejlesztése-, az önismeretem mélyítése áll.

Sokan kísértek és támogattak ezen az úton, természetesen mindenki akivel találkoztam hozzá adott vagy olykor elvett belőlem, így csiszolódtam.

Hála érte!

Most azokat emelem ki akik egyfajta mesterként, fényes csillagként vezettek ezidáig. Ide, ahol most azt élem, hogy megtart az ÉLET, pont addig – ameddig. Köszönöm hát, időrendi sorrendben, ahogy találkoztunk: Sógor Enikő és Kádár Enikő a 120 óra pszichodrámát, ahol megláthattam, hogy mindenkinek van problémája nemcsak nekem.

Tőrös Ildi aki számtalanszor kísért családállítással és az NLP módszerével, ahol magamra vonatkoztatva a rendszerszemléletű gondolkodásom kristályosodott és felismertem, hogy az elme nem csak az agyban mint szervben lakik.

Lázár Márta kineziológus pont a testem jelzéseihez vezetett.

Pápes Éva mesefejtő a szimbolikus látásomat csiszolta éveken át és Tőrös Ildivel együtt jó sok meseállításon, archetipikus jelenetekben találhattam magam, hogy őseim és szunnyadó esszenciáim hozományára találjak.

Lakatos Imre néptáncoktató a szívéből tanított arra, hogy amikor megszólal a zene, akkor álljunk bele, de ott úgy álljunk, hogy az látszódjon és soha ne akarjunk jobban táncolni, mint amennyire tudunk.

Csapai Árpád római-katolikus lelkipásztor évekig lelki vezetőm volt és megéreztem a szabad ima erejét és helyét a modern életben.

Kiss Márti coachingja hosszan erősített abban, hogy van választásom, csak a fókuszt, a rendszerességet, a tűpontos konkrétumokat ki kell halászni A tengerből.

Gergely Edó egyéni, párkapcsolati és csoportos LIP állításai hullámverésszerűen átmostak minden zegzugot, néhány csontváz is kiesett a szekrényből és meg is újultak, engem segítő dolgokká váltak.

Az utolsó 8 hónapban elvégeztem az alapképzést Edónál, elköteleződtem magam mellett, arra az évek óta pislákoló egyéni potenciálra mondok most igent amit „az élet vonz és a halál taszít” - ahogy Edó idézett a minap valakit.

Nos itt állok most és egy másik fázisa következik az életemnek, Kassai Lajos nyomán:

„A tudás megszerzésének csak egyik felét lehet tanulással, a másik felét tanítással szerezzük meg.”

Itt vagyok én Doris, 43 éves érett nő, feleség, édesanya, megannyi tanulás, kutatás, doktori disszertáció, prezentáció, otthon teremtés, szerelem és csalódás, házasság, gyermeknemzés, kihordás és világra hozás, elválás, vállalkozás indítás és lezárás után, egy mozaik családban, Ópusztaszeren tanyasi gazdálkodó körülmények között.

Ez mind én vagyok és mutatom magam.

Ami először látszik az a test, az első ami itt és most megtart. Ez a test mindig túl sok volt nekem, furcsa pedig soha nem volt túlsúlyos, most az! Kövér vagyok és szabad! Ez a mondat dolgozik bennem egy hónapja, tegnap megértettem, az a negyven kiló plusz az mind kincs, de most olyan mintha az összes arany nyakláncomat, gyémánt ékszeremet magamon hordanám, tehát ilyen formán teher.

Elosztogatnám azok között akik értéket találnak és fogadok cserébe azt amit adni tudsz és nekem itt és most érték, igen ez lehet a pénz.

Arra hívlak téged, aki a kincseidet keresed gyere és hátha találsz néhány gyöngyszemet nálam.

Ha erő kell, ha hit kell, ha megértés kell, ha tisztábban látnál vagy csak egyszerűen végre valakinek van ideje rád, hát gyere kapcsolódjunk, leszek a kompániád ideig óráig, a szívemből. Pont addig amíg tudunk együtt haladni.

Én kísérlek az érzékeny, de erőteljes jelenléttel, tapasztalással, tudással, mindig itt és most, elkísérlek, hogy a csendbe megérkezhess, oda ahol az élet születik, kísérlek, hogy kibírd önmagadat, nem segítek az életedben élni, csak emlékeztetlek, hogy megbírod, mert felnőtt vagy és mindened megvan. Gyakorolunk a szívből élni, Én is -Te is, addig amíg pont aktualitása mutatkozik.

Miért? Mert az ember szörny és csoda egyszerre, hát fáradozzunk a csodán!

Ölellek, én