Szülőként sokszor tapasztalhatjuk gyermekeink bölcsességét a váratlan előbukkanó megjegyzeseik és kérdéseikkből. Ma egy imával indult a reggel, 6 évesen így mondta az oviban használt fohászt:

Szeretem a csillagokat fent,

szeretem a földet lent,

szeretem az embert köztük,

és minden angyal szeret engem.

A fejemtől a lábamig Isten képmása vagyok.

A szívemtől a kezemig érzem leheletét.

Ha szóra nyitom a számat az ő akaratát követem.

Ma megpillantom Istent mindenben: kőben és fában, világban és állatban. Apámban és anyámban, minden kedves emberben.

Nem félek semmitől, csak szeretem azt, ami körűlvesz engem.

Ez a reggeli fohász a Waldorf iskolákban!

Ha eszedbe jutott valami a bejegyzés ...

Egy nap fel akartam vidítani a férjemet. Szerda volt, tettük a mindennapit dolgunkat épp együtt, a tanyán, én a gyerekek körül, ő a gazdaságban. Nagyon más a feladatunk amúgy, de most valahogy egymás mellett csináltuk azt a mást… Tudni kell még, hogy nálunk nagyon él a dal, mely szerint „ egy igazi férfi mindig zord …” :) szóval (és mint már annyiszor) most is belefogtam egy ódába és arról meséltem a férjemnek milyen jó is amikor itthon látom ahogy teszi a dolgát, jön megy, cipekedik, töpreng stb. Én levegőt sem vettem, úgy mondtam mondtam, hogy én ezt igazi ünnepnek élem meg, mert szeretem látni, mert olyan sok a külön út trálálááá… Én már az egekben voltam a saját szövegemtől, amikor látom, hogy ő még mindig zord.

  Amikor fáj, akkor ez a fájdalom gúzsba köt.

Nem akarom érezni és vergődöm, figyelek inkább másra, hisz vannak jó dolgok is, ami tény, de volt itt valami ami fájt nekem és ez is tény! Kérdés tudom-e hagyni, hogy fájja ki magát? Hát nem, mert nem komfortos ez, márpedig ahhoz vagyunk kalibrálva, hogy minimum jól vagyunk! Nem, hogy emlékeztetném magam, hogy amikor ijedten, kisírt szemmel, szomorúan, s kitudja még hogyan is..., de olyankor amikor fáj éppen, hát akkor is igazán élek (és nem csak akkor amikor én jól kell legyek-, mitrinyáljak-, mert minden külső dolog ezt várja tőlem alapon igyekszem jól lenni). Igen szóval így is élek, fájva, élek és érzem, hogy milyen is ez az élés most né...

 Na, szóval ilyenkor van az, hogy ...

A 18 éves lányom klimaváltozásról szervezett vitaestet ma, már második alkalommal a Szegedi Waldorf iskolában.

Nem kell népszerűsíteni a programot, nem ezért írok most róla.

De mondanivalóm azért van, ezzel kapcsolatban. 

Röviden ennyi csak: társadalom és egyén, kint és bent, múlt és jövő.

Te futhatsz tovább, én maradok és kifejtem: 

Pár napja lett 18, szédítő, mert években számolva ennyi ideje vagyok anya. Írhatnék róla végre, nehéz, mert ilyenkor a társadalom konszezusa viszhangzik bennem: "hogy elrepült az idő...." ...és én csúnyát mondanék most erre, nagyon csúnyát, úgy teszünk mintha 18 másodperc lett volna....Persze kintről lehet igy látni : hipp hopp eltelt!

Miközben 567.648.000 másodperc ...

Azért tanulj, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért dolgozz, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért légy tehetős, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért gyakorolj,alkoss, taníts, gyógyíts, hogy legyen amit velünk megossz.

Azért tégy rendet, hogy hely legyen, ahol velünk megossz.

Azért beszélj, hogy felület légy ami velünk megoszt.

Azért pihenj, hogy legyen aki velünk megoszt .

Azért nevelj gyereket, hogy még legyen aki megoszt.

Azért szeress, hogy érezd ahogy megoszt.

Te is közkincs vagy!? Ha keresed még vagy csak csiszolnál rajt, gyere segítek, hogy ha megosztod velem ♡

bdorix@gmail.com 

LIP (családállítást is magában foglaló) élményemről írok ma nektek, önismereti utam egyik kulcsát találtam meg benne és azt is, hogy ilyen is lehet közösségben fejlődni.

   Egyszer egy állításban az Életet kaptam képviseletül. Aki volt már LIP állításon (vagy van családállítás élménye) tudja, hogy ez milyen, beleállni egy képviseletbe: hupsz kiüresedik minden, amit addig magamról gondoltam és valami teljesen új észlelés jelentkezik a testben. Sokszor homlokegyenest más mint amiben addig voltam, mondjuk példaként most azt, hogy eddig fáztam és ahogy a képviseletbe beállok elönt a forróság, kiver a víz...

Ilyesmit éltem át abban a helyzetben is ahogy beálltam Életként az állításba, addig a széken ülve egy ...

Nem azt az életet élem amit szeretnék, hanem azt az életet szeretem amit élek !

Nem azért, mert szép és jó,nem azért mert boldogok vagyunk hanem azért mert én élek benne. Csupán ennyi, hogy még mindig élek! És ezért szeretem, hogy élhetek!

Ami annyit tesz, hogy olykor jólesik ami történik és ennél sokkal többször fáj. 

Mert hiába tekerek izzadtan az elképzelt élet után, mindig változik ő is én is. Nemtudom csapdába csalni, megragadni és szorítani büszkén, hogy megvan! Egyet gondol a hőn áhított élet és hiphop kicsusszan a markomból vagy én változom akkorát, hogy döbbenten kell elengednem, amikor meglátom azt, hogy magamat szoritottam ediig, nem is az életet. Pedig mennyit küszködtem, dolgoztam, hogy jobb ...

Hallod-e te nagy Élet- szólok hozzá ma itt a sötét pusztában hazafelé jövet, mert miért is ne? na, s mondom neki, hogy: hát te hallode, te olyan nagy vagy, s végtelen, s erős, s kiszámíthatatlan, s minden... s mi olyan kicsik, s úgy félünk, érted-e?

Me sötét van itt például, ahogy megyek itt ne, meg hát mi lesz ha igy meg úgy, tudod szeretnék ezt meg azt, de kitudja, elromlik, eltörik, nem sikerül a terv s nagybaj lesz. S tudod a gyerekeket is féltem, s ugy mindent na, érted ...

Csend... sötét....csend......s válasz:

Azé me asziszed egyedül vagy! Pedig ha nehézség jön, ott segítség is lesz! Gondolj csak vissza........... na? Na? Megvan? Azok a vékony lehelletnyi éppcsakok...na azok!

...persze addig ameddig, de addig lesz!?

...

Csonthéjas mag, erre gondoltam ma. Minden eszenciájával milyen sokat kibír és vár és vár a megfelelő körülményekre, míg egyszer végre lassan csírázásba kezd. Itt a fontos az, hogy mindent megtesz amit a körülmények lehetővé tesznek és kicsalogatnak belőle, milyen szép ♡

Tudom, bennünk is van egy ehhez hasonló "zamat"!

Láthatod te is a szemedben ezt a zamatot! Vagy te minek neveznéd azt a valamit, ami dacára a sok változásnak ami ugyan egészen mássá tesz az évek alatt, de van valami ami megmarad és kiskorunk óta látható! Azt hiszem ezt védjük! "ó csak ez éljen túl" addig pedig takarjuk, szégyeljük és folyton várjuk azt, hogy megmutatkozhasson, nekünk is új és mégis mindig ismerős.

Azt hiszem ha elkészíted a ...

- félek! -mondta.

- tudom! - válaszoltam.

- akkor most mit csináljunk? -kérdezte.

- amit tudunk! - mondtam.

- hogy érted ezt? - kérdezte.

- megyünk tovább és kiderül! - mondtam.

- így? félve? -kérdezte.

- így! - mondtam.

- vigyázol rám? -kérdezte.

- nem! - mondtam.

- miért? -kérdezte.

- nem tudok! -- mondtam.

- felnőttek vagyunk, ugy-e? -kérdezte.

- felnőttek! - mondtam.

Foglald le az első ingyenes beszélgetésünk időpontját! Várlak!