2025. jún 05.

Mit szeretsz igazán - ha senki nem figyel?

írta: BányászDoris

én ezektől tudom, hogy Élek és nem csak működök, ni:

Nem tudom, te hogy vagy vele,

de én olyan sokat vagyok a fejemben.

Agyalok, tervezek, figyelek, megjegyzek, priorizálok, véleményezek, tanulok…

És a legkevésbé sem az a jellemző, hogy ettől a létezési formától jó érzéseim születnek.

Nincs könnyedség, nincs béke.

Hát állandóan ki kell találni valamit, hogy minden gördülékeny legyen.

Aztán a nap végén jönnek a nagy kérdések:

Mi értelme az egésznek? Mitől lesz jó? Ki szerint? Kinek?

Szóval fel vagyok költözve a fejembe.

Így ültem be az autóba egyik reggel és ahogy elfordítottam a kulcsot megszólalt a tegnap bekapcsolva hagyott rádióból a muzsikás: rab vagy rózsám raab vagy – című dal és úgy repített magával a szomorú sorokon át a lét könnyűségébe, hogy csupa csoda… és én csak énekeltem és egyre könnyebben, könyebben lettem ott...

Valahol pont itt vettem észre ezt a fejembe felköltözés dolgot. Jót kacagtam, köszöntem az emlékeztetést és úsztam tovább a zenével, vittek magukkal a jól ismert sorok. Engedtem a hangomnak, hogy bújjon elő, támaszkodtam a muzsikába és Éltem. Figyeltem ahogy a testemben is jelentkezik az élet, libabőrös lettem, sírtam és nevettem egyszerre. Meg is állapítottam sokadjára és ide leírom most, hogy sose felejtsem el, persze, hogy fáj és elszomorít és félek és nehéz egy csomó minden, de ha kiengedem szavak formájában vagy mint itt most énekben, akkor nem szorul belém, főleg nem marad a fejembe hanem érzés lesz belőle, mozdulat, irány, cselekvés… Nem jó vagy rossza, csak igaz valóság, élet.

Eszembe jutott, hogy valahol van egy listám ezekről a kikapcsoló-bekapcsolóként működő dolgokról, apróságokról, ami visszahoz az életbe, kikapcsolja a fejem és bekapcsolja a szívemet.

- A muskotályzsálya illata ilyen nekem, mert meg is kell állnom, ha megérzem, nem enged felületesen lélegezni, olyan hosszan kell magamba szívnom, hogy döbbenet mennyi levegő elfér a tüdőben és most kapaszkodj meg: szárnyam nő tőle 😊

Aztán itt egy másik fura szerelem: a különböző színű és összetételű anyagok tapintása, úgy leköt, szinte mindenről elfeledkezem: lehet puha, érdes, hideg…akármilyen, valahogy nekem mind eleven. Ha készíthetek belőlük valamit pfájj, akkor kész végem van, beszippant.

Nem nagy dolgok ezek, nem változtatja meg az életet és nem írjuk bele az önéletrajzba se, de én innen tudom, hogy élek és innen mondom azt, hogy nem telik gyorsan az idő! Nem!

Téged vajon mi hoz vissza Életbe? Mitől szállsz ki a fejedből? Te mit szeretsz igazán?

Lehet, hogy neked is van listád -gratulálok!

Lehet, hogy néha észreveszed, hogy jelzett valamit a tested – írd fel!

Lehet, hogy el sem tudod képzelni van-e neked ilyened – figyelj!