Képzeld el, hogy egy különleges vacsorára készülsz és még különlegesebb vendégeket vársz. 

Érezhető ahogy pezseg a véred, ahogy ver a szíved vele lüktet az egész tested, a lélekzeted szapora és mély.

Mert olyan fényes társaság gyűlik össze nálad hamarosan, most először és talán utoljára akiket mindig is ismertél! Akik mind másfélék és mégis egy valami teljesen közös bennük:

Ők azok a nők, akik egyszer már mind voltál! A kislány, a serdülő, a kisasszony, az önmegvalósító, a naív, az anya, a feleség, a barátnő, a csalódott, a szerelmes, a tündér és a papnő is és kitudja még hányféle voltál már.

Életed Női ők, mind hoznak neked valamit, a legkülönlegesebb ajándékokat, amit csak ők tudnak ...

Arról hogy, az én társaságomban ( kompániámban) milyen lenni, arról csak ti tudtok referálni...

Én csak azt tudom, hogy nekem milyen társaságban lenni. Mikor felszabadító ez és mikor van az, hogy befeszülök tőle vagy elfáradok, unatkozom.

És már azt is tudom, hogy mindez kiváló lehetőség önreflexiót gyakorolni. Csakhogymostmásrólakarokírni:

az az igazság,hogy eszembe jutott egy gyermekkori édes történetem♡.

Emlékszem rá , hogy kisgyerek voltam amikor elkezdtem azon töprengeni, hogy kívülről hogyan láthatnám meg magam? Ha mondjuk szembe jönnék magammal mit tapasztalnék, mit látnék, mit kérdeznék, mit mondanék? Milyen lehet a hangom kívülről hallani? Milyenek a gesztusaim? Az illatom?

Próbálkoztam konkrét ...

  Amikor elköltöztünk Csíkpálfalváról 2021ben sejtettem, de nem ezt… Előtte végiggondoltam, hogy a hattagú családunkból kire hogyan hat majd a minden értelemben vett újdonság. Gondolataim sorrendjei valahogy így követték egymást: A férjem beleállhat az álmai megvalósításába, hozzon ez bármit is. A lányok kamaszodtak, gondoltam nekik ebben az időszakban a külvilág hatása egyre fontosabb lesz, tehát ha kinyílik a tér és a társagalom is, fontos tapasztalás lesz önmagukról, természetemnél fogva abban bíztam, kihozzuk ebből a legtöbbet, persze a részletekről nem tudtam ekkor még semmit. A kicsik tanyán nőhetnek fel, ketten vannak ez eleve társaságot jelent, játszó pajtást nekik és hát a természetben töltött mindennapok és a ...

Ezt a dalt is posztolhatnám és No comment:

https://www.youtube.com/watch?v=TdrL3QxjyVw

Esetleg hallgasd míg végig kísérlek azon a visszatekintésen ahogy Én éltem a Trezyben.

Ahhoz hogy megírhassam segítségre volt szükségem, ezért Gyöngyi Annamária barátnőmet kértem meg, hogy kérdezzen engem, így hangzik:

Többször beszéltél már róla korábbi interjúkban, hogy hogyan és honnan indult a Trezy, de most visszanézve, ennyi év távlatából, hogyan neveznéd meg, mi volt az a döntő pillanat, amikor úgy határoztál, hogy akkor most te ebbe belevágsz? Mi volt a fő motivációd?

A döntő pillanat az volt, amikor választ kaptam a Sapientiától, hogy nem kellek nekik tanárnak. Tudni illik az Ökológus szerelemszakmámat ...

  Nekem a sarokkövek azok a dolgok amik úgy kibillentettek a medremből, mit annak a rendje.                      Olyanok amibe bele lehet halni, innen tudom, hogy élni nem magától értetődik. Életben lenni nagy dolog, egy nagy Erő!

   Ha itt, ennél a pontnál megállunk egy kicsit és engedjük, hogy megérkezzen ez az erő(szerintem erre mondjuk, hogy nem érem utol magam), nos ha megállunk itt, akkor sokkal megértőbbek és elfogadóbbak tudunk lenni magunkkal is és másokkal is.

 Mert Életben lenni tehát innen nézve egy nagy dolog. Nem alap, nem semmiség és nem magától értetődő.        Ha élsz tehát, valamit már csinálsz, sőt valamit jól csinálsz, legalábbis hagyod hogy legyen, vagyis aazt hogy legyél Te! Így ahogy...

Vannak jelmondataim, a nagy gyermekeim jegyzetelik is őket vagy éppen számon kérik itt ott rajtam, jogosan.