Szájon csókoltam a magányt és táncra perdültünk
avagy 1 éves a blog, összegzem!
Egy éve írom ezt a blogot. Olyan erős volt a késztetés, hogy hagynom kellett..., legyen!
Féltem és lelkes voltam egyszerre. Tudtam, sokat ad majd és ez lelkesített, persze felfedeztem az elvárásaimat, moziztam egy ideális képet róla, közben láttam, hogy pont e miatt szorongok is, mi lesz, ha nem olvassa senki, ha nem válaszol senki? Ha nem jön visszajelzés, vajon megszégyenülök-e, hogy bírom, stb? Ha kritizálják, akkor is csinálom majd?
Mindegy lássuk meg, így engedtem megszületni a társalkodónőt itt, írok róla bővebben.
Nem tudtam mit fogok írni.
Aztán kiderült: önmagamra nézek és önmagamon át kifelé az életre, ami valahogy, így vagy úgy megszólalt és amiben a LIP-től kapott új szemszöget gyakorolhatom.
Megnyitottam ...