Doris Kompániája

Hivatásos társalkodónő

2025. okt 04.

Társalkodónő? Kompánia?

írta: BányászDoris
Társalkodónő? Kompánia?

Mi lehet ez?

Íme válaszaim

az alapvető 5 kérdésre:

  tarsalkodono.jpg

 

1. Mi ez a kompánia? Nyilvános napló? Önterápia?

 

Rövid válaszom: Közkincs vagy! Ez az egyik jelmondatom, vagy „hogyishíjják” az ilyent... ami számomra annyit tesz, hogy nincs titkolnivalóm, ami közel sem jelenti azt, hogy ki kellene tárnom mindent!

Az intimitásom határa elválasztja azt, amit közkincsé teszek, attól, ami a csendben marad♡

Amikor írásaimban magamat szólítom meg, akkor emlékeztetem magam – és az olvasót –, hogy a magunk háza táján sepregessünk. Szóval, nem napló a blog, inkább hivatásom hangjának keresése. Inspirációból születő, gondolatébresztőnek szánt írások♡

 

2. Mi a különbség a társalkodónő és egy coach- vagy ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 29.

Hogyan él bennem a nő és a férfi is?

írta: BányászDoris
Hogyan él bennem a nő és a férfi is?

azabizonyos... Animus és Anima egyensúlya

Nem leszek hűtlen magamhoz és ide teszem, é letem tán legnagyobb dillemmáját, pőrén ezzel a fotóval  Áron művészi alkotásával  -és pérsze, hogy kérdés formájában is:

Lehetsz-e valaha nőiesebb vagy férfiasabb annál, aki most vagy? Bocs Doris, de nem – és hadd mondjam el, miért....

doriskompaniaja_2.jpg

 

Azért írok erről, mert idegesít ez a téma, (huh és máris könnyebb...) no, és azért is, amiért az egész blogot: dokumentálni akarom a helyzeteimet és állapotaimat, közben nem titkolva a sérülékenységemet.

Mert azt hiszem, így tudunk egymáshoz kapcsolódni – és ez tart az életben, a kapcsolatok.

Kíváncsi is vagyok, mi fér még el a szívemben. Meddig tágítható?

 

 

Vágjunk Bele: Túl a nemeken – új ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 20.

Kutatást indítok!

írta: BányászDoris
Kutatást indítok!

Hallgasd meg a beharangozómat

Örömhír – Kutatást indítok!

 

Azt hiszem, nagyon erős örömhírrel születtem: nevezték ezt naivitásnak, illúzionistának, vakmerőnek és ki tudja, minek még...

Én azért a 25. születésnapomon elmondtam a szüleimnek: „Köszönöm, hogy élhetek.”

 

 Tény az is, hogy a környezetemben ritkán hangzik úgy az élet, mint örömhír.

 

Sokszor inkább teher, bizonytalanság vagy szélmalomharc, hülye feladat?

Engem mindenesetre érdekel egy nagyobb kép, mint amit kis mozgáskörömmel belátok.

 

Éppen ezért szeptember és december között kutatást végzek arról, hogyan éljük meg az életünket: mit jelent számunkra, mi ad biztonságot, és hogyan tudunk kapcsolódni ahhoz, hogy az élet ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 18.

Hányszor kell még újra kezdened, Doris?

írta: BányászDoris
Hányszor kell még újra kezdened, Doris?

te is kérdeztél már ilyent!

Nehéz lehetett eljönni! Nincs honvágyad?

Hogy vagy ott a messzeségben? Doris, hányszor kell még újra kezd?

Sokszor megkapom ezeket a kérdéseket. És néha magamtól is felteszem őket.

Valahogy így:

Hol vagyok otthon, túl a sorson és karmán-gondolkodnom kell: Egy lakásban? Vagy ahol a fogkefém van? Ahol félig ruhában is lehetek? Ahol a szeretteim vannak?

Vagy a lelkemben, de az mi a csuda?

Lehet ott, ahol őszinte vagyok? De honnan tudhatom ezt?

Na akkor a mai írás arról:

Hol vagyok otthon? – Asszem a felnőttség egyik igazi kérdése lehez ez...

26 éve vagyok felnőtt, „papíron” – már régebb, mint amennyit gyermekként éltem. S 18 éve anyuka ez azért súlyozza az otthon és újrakezdés helyzetet, nem gondolod?

Már ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 14.

Ami igazán formált, az az élettörténetem.

írta: BányászDoris
Ami igazán formált, az az élettörténetem.

 

Azt, hogy ebbe én kezdeményezőként bele álltam, azt a tehetetlenségi erővel tudom a legjobban megmagyarázni....

Olyan erősen magával ragadott az, amit 15 éve kezdtem el (nevezzük most személyiségfejlesztésnek) szóval olyan erősen, hogy kikötöttem egy képzésen: az Élet-Integrációs Folyamat (LIP) alapképzésen, erről tanúsítványom is van Istensegedelmével folytatom idén ♡

Átmosott, összegzett bennem mindent és irányba állított.

Nevezem ezt társalkodónőnek ♡

De az eddigi történetem, ebben főleg a kihívások és a lassan feldolgozott tapasztalatok tanítottak meg arra, hogyan tudok a kreativitasommal menni?

Nevezzem ezt meghívásnak!

 

A linken ezek a kreatív meghívások összegezve találhatóak, szemezgess:

...
Tovább Szólj hozzá

2025. sze 09.

🌿 Sose leszünk fiatalabbak

írta: BányászDoris
🌿 Sose leszünk fiatalabbak

– avagy a felnőttség más szemmel

Gyerekkoromban hallottam először felnőttek szájából:
„Sose leszünk fiatalabbak.”
Olyan volt, mintha villámcsapás ért volna. Gyermekként ijesztő volt szembesülni az idő múlásával.
Most felnőttként egészen másként hallom ezt a mondatot.
Olyan, mintha egy gazdag ember panaszkodna:
„Ó, bárcsak szegény lehetnék.”
Bizarr, nem? Miért sóvárognék a fiatalság után, amikor a jelenem tele van mindazzal, amit eddig megéltem?   ír tam erről még, anyakalapból...
⏳  Az idő más szemmel – saját utam a LIP-ben
Egetrengető nagy hatással volt rám a LIP alapképzés , úgyhogy már nem tudok e szellemiség nélkül gondolkodni. Magával ragadott, és kidobott egy teljesen ismeretlen, csupasz senkiföldjére – mint ...
Tovább Szólj hozzá

2025. sze 02.

Hogyan lett ellenségből társ a belső kritikusom? – A megszelídítés története és gyakorlata

írta: BányászDoris
Hogyan lett ellenségből társ a belső kritikusom? – A megszelídítés története és gyakorlata

Személyes történet és gyakorlati lépések a belső intimitáshoz.

40 éves koromban is azt hittem, hogy ha mindig kitalálom előre, mit tart jónak a belső kritikusom, akkor majd megdicsér, vagy legalább elhallgat. De sosem így történt – mindig volt valami, amiért szigorúan megszólt. Erőszakos volt, és időnként elmondta, miért nem így kellene csinálnom, hanem jobban, bátrabban, vagy akárhogy, de másképpen, mint ahogy nekem épp sikerült.
Sokáig próbáltam azonosítani: kitől tanultam, miért lett ilyen hang belőle, hogyan épült át kintről belsővé. Tudod, a sok „miért”. Mígnem egy meseterápiában a boszorkánnyal való találkozáskor rájöttem: nem menekülni, vagy elhallgattatni kell, hanem szembenézni vele, és kicsi figyelmet adni neki.
Ha meg tudom hallgatni, és azt mondani: ...
Tovább Szólj hozzá

önismeret intimitás önszeretet felnőtté válás

2025. aug 17.

Látod? Élsz!

írta: BányászDoris
Látod? Élsz!

Látod? Élsz! 

A házunk mellet készült ez a kép ma reggel. A kis melleképület előtt, ahova felírtam ezt...

Az érzem, hogy az új, friss szemléletben ahová kicsalogatott a Lip (életintegrálás folyamat) képzés és ahonnan már nincs vissza út sehová, azonosulni egyre inkább csak egy dologgal tudok teljesen: azzal, hogy élek! És felszabadít miközben minden elfér a szivemben ami volt♡

Te hogy vagy ezzel? 

Szíves meghallgatnám...

De ha magadnak feltérképeznéd mi minden határoz meg és hogyan zajlik a személyes érésed, akkor van hozzá egy ajándékom, amit emaiben szivesen elküldök, persze ingyen!

Csak írd meg a címemre ezt. doriskompanija@gmail.com 

 Ha jobban megismernél, akkor várlak csoportos közegbe a bloghoz ...

Tovább Szólj hozzá

2025. júl 03.

Szájon csókoltam a magányt és táncra perdültünk

írta: BányászDoris
Szájon csókoltam a magányt és táncra perdültünk

avagy 1 éves a blog, összegzem!

Egy éve írom ezt a blogot. Olyan erős volt a késztetés, hogy hagynom kellett..., legyen!

Féltem és lelkes voltam egyszerre. Tudtam, sokat ad majd és ez lelkesített, persze felfedeztem az elvárásaimat, moziztam egy ideális képet róla, közben láttam, hogy pont e miatt szorongok is, mi lesz, ha nem olvassa senki, ha nem válaszol senki? Ha nem jön visszajelzés, vajon megszégyenülök-e, hogy bírom, stb? Ha kritizálják, akkor is csinálom majd?

Mindegy lássuk meg, így engedtem megszületni a társalkodónőt itt, írok róla bővebben.


Nem tudtam mit fogok írni.

Aztán kiderült: önmagamra nézek és önmagamon át kifelé az életre, ami valahogy,  így vagy úgy megszólalt és amiben a LIP-től kapott új szemszöget gyakorolhatom.

Megnyitottam ...

Tovább Szólj hozzá

2025. jún 08.

A testem ahogy emlékezik...

írta: BányászDoris
A testem ahogy emlékezik...

arról, hogyan őrzi a test a múltat és hogyan szabadít fel

 

 

Egy sorozat második része ez a Nem nagy dolgokról. Amiket nem írunk bele az önéletrajzba, nem változtatja meg látványosan az életet. De én innen tudom, hogy élek. Innen tudom azt is, hogy nem telik gyorsan az idő. Nem! 

20250608_125923.jpg

 

Délutáni pihenőt tartottam.

Mert fáradt voltam. Mert megtehettem.

Csak egy húszperces újraindítás. Szoktam ezt gyakorolni. A tudatom elbódult egy kicsit (mint máskor is)– nem aludtam mélyen, inkább csak elernyednek az izmaim. Megis figyelek ilyenkor az időre is, valahol belül számolok: tényleg csak húsz perc legyen!

És amikor visszatértem, ezzel a mondattal érkeztem meg:

„A test emlékezik.”

Reflexszerűen a lábamra tettem a kezem.

Megrándult a combizmom, és valami fáradtság öntötte ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása