Ahogy belenövünk az életbe...
- meghívóval, dorisos évvégi összegzésre, hogy lélekben is megérkezzünk, ide ne.
Mostanában, főleg reggel, amikor sétálunk a kicsikkel az iskolába, nézem a fényt, ahogy megtörik a leveleken.
Gyönyörködöm az érett őszben – milyen zamatosak most a színek! Mély erő van bennük, és titok.
Ezt látom én, és foglalkoztat.
Mert érzem: megint elérkezett az egyre mélyebb csend ideje.
A kincskeresésé.
A természet lassul, a napok rövidülnek, és valami bennem is lelassul végre.
Nem értékelni akarok ilyenkor, a miértek is okafogyottak... Á, csak összerendezni támad kedvem.
Kifésülni a gubancos hajszálakat, és úgy kötni copfba.
Nincs mit megérteni — csak engedni, hogy megmutatkozzon mindaz, ami idén is történt bennem.
És szépen helyet találni nekik.
Ej, még masnit is ...
Az idő más szemmel – saját utam a LIP-ben 
