Doris Kompániája

Hivatásos társalkodónő

2025. nov 19.

♡Legyen kedved az élethez♡

írta: BányászDoris
♡Legyen kedved az élethez♡

mi marad, ha lehúzzuk a bőrt a motivációról?

Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom az életem esszenciáját, valószínűleg ezt írnám egy cetlire:

„Legyen kedved az élethez.”

legyen_kedved_az_elethez.jpg

Tizenöt év önismeret csiszolta ezt ki belőlem.
Meg az a rengeteg pedálozás, ami idővel olyan lett, mintha egy lábbal hajtott motorbiciklin ülnék: tekersz, tekersz, mert ha megállsz, jön a kétség, hogy akkor talán nem is élsz rendesen .

Hogyha nem fejlődsz, nem inspirálsz, nem vagy lelkes, akkor biztos valami baj van veled.
Úgyhogy szépen betoltam mindent: pozitív pirulát, motivációs mantrát, „légy jobb verziót”, „emeld a rezgésedet”, „haladj”, „nőj”, „változz”.

Ez volt a motivációs dinamó:
ha nem tekersz, leállsz.

És közben persze néztem a többieket.
Mondhatnánk ...

Tovább Szólj hozzá

életkedv felnőttéválás lelkitársalkodás fenomenologiai pszihológia évösszegző kompánia

2025. nov 12.

Ahogy belenövünk az életbe...

írta: BányászDoris
Ahogy belenövünk az életbe...

- meghívóval, dorisos évvégi összegzésre, hogy lélekben is megérkezzünk, ide ne.

Mostanában, főleg reggel, amikor sétálunk a kicsikkel az iskolába, nézem a fényt, ahogy megtörik a leveleken.
Gyönyörködöm az érett őszben – milyen zamatosak most a színek! Mély erő van bennük, és titok.
Ezt látom én, és foglalkoztat.
Mert érzem: megint elérkezett az egyre mélyebb csend ideje.
A kincskeresésé.
A természet lassul, a napok rövidülnek, és valami bennem is lelassul végre.
oszikukucs_3.jpg
Nem értékelni akarok ilyenkor, a miértek is okafogyottak... Á, csak összerendezni támad kedvem.
Kifésülni a gubancos hajszálakat, és úgy kötni copfba.
Nincs mit megérteni — csak engedni, hogy megmutatkozzon mindaz, ami idén is történt bennem.
És szépen helyet találni nekik.
Ej, még masnit is ...
Tovább Szólj hozzá

2025. okt 26.

A lelki társalkodásról, mint modern gyakorlatról

írta: BányászDoris
A lelki társalkodásról, mint modern gyakorlatról

vajon mire vágyunk?

Nem a tanulmányaim és nem a diplomáim vezettek ide, ahol ma társalkodónő vagyok.
Erre a munkára az élet hívott – váratlanul, de megkerülhetetlenül.
De lássuk, mi is történt valójában.

Volt egy pont az életemben, amikor az anyaságommal néztem szembe, mint egy idegennel – ez a pillanat félelmetes volt.
Akkoriban azt mondogattam:

„Uramisten, mi hatalmaz fel engem arra, hogy életet adjak négy új léleknek?
Mitől tudnék én jó közeget és megfelelő lehetőséget teremteni a fejlődésükhöz,
amikor a modern, tudó agyam csak a korlátaimra figyelmeztet?”

Meg is állapítottam, hogy semmi logikus nincs ebben, ami a modern embert megnyugtathatná – mégis itt vagyok, a kellős közepén.

A világ zűrzavarában a racionális gondolkodás ...

Tovább Szólj hozzá

újjászületés kiégés felnőttéválás életközepi válság LIP csaladállítás

2025. okt 16.

Hadd Legyen ♡

írta: BányászDoris
Hadd Legyen ♡

 

.. gyógyítani ... tanítani ... kijavítani ....megoldani...

Nem!

Csak itt lenni — Veled.

Amíg a lelked utoléri az életedet.

 

Nem tudok többet rólad, mint te magad.

Csak látom, hogy élsz.

És hiszek abban, hogy az élet, ami benned mozdul, pontosan tudja, merre tart.

Én csak kísérlek — mint ahogy az ember kíséri az embert, ha szépen-csendben együtt mennek haza egy hosszú nap után.

 

Nem tartom magam segítőnek.

A „segítés” szóban ott bujkál a különbség, a hierarchia, a „valaki tudja, a másik nem”.

Én nem tudom jobban.

Csak figyelek.

Mert látom, hogy a figyelem gyógyít.

És hogy nem kell semmit csinálni ahhoz, hogy valami történjen.

 

Nincs benned semmi, amit meg kéne szerelni.

...
Tovább Szólj hozzá

2025. okt 04.

Társalkodónő? Kompánia?

írta: BányászDoris
Társalkodónő? Kompánia?

Mi lehet ez?

Íme válaszaim

az alapvető 5 kérdésre:

  tarsalkodono.jpg

 

1. Mi ez a kompánia? Nyilvános napló? Önterápia?

 

Rövid válaszom: Közkincs vagy! Ez az egyik jelmondatom, vagy „hogyishíjják” az ilyent... ami számomra annyit tesz, hogy nincs titkolnivalóm, ami közel sem jelenti azt, hogy ki kellene tárnom mindent!

Az intimitásom határa elválasztja azt, amit közkincsé teszek, attól, ami a csendben marad♡

Amikor írásaimban magamat szólítom meg, akkor emlékeztetem magam – és az olvasót –, hogy a magunk háza táján sepregessünk. Szóval, nem napló a blog, inkább hivatásom hangjának keresése. Inspirációból születő, gondolatébresztőnek szánt írások♡

 

2. Mi a különbség a társalkodónő és egy coach- vagy ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 29.

Hogyan él bennem a nő és a férfi is?

írta: BányászDoris
Hogyan él bennem a nő és a férfi is?

azabizonyos... Animus és Anima egyensúlya

Nem leszek hűtlen magamhoz és ide teszem, é letem tán legnagyobb dillemmáját, pőrén ezzel a fotóval  Áron művészi alkotásával  -és pérsze, hogy kérdés formájában is:

Lehetsz-e valaha nőiesebb vagy férfiasabb annál, aki most vagy? Bocs Doris, de nem – és hadd mondjam el, miért....

doriskompaniaja_2.jpg

 

Azért írok erről, mert idegesít ez a téma, (huh és máris könnyebb...) no, és azért is, amiért az egész blogot: dokumentálni akarom a helyzeteimet és állapotaimat, közben nem titkolva a sérülékenységemet.

Mert azt hiszem, így tudunk egymáshoz kapcsolódni – és ez tart az életben, a kapcsolatok.

Kíváncsi is vagyok, mi fér még el a szívemben. Meddig tágítható?

 

 

Vágjunk Bele: Túl a nemeken – új ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 20.

Kutatást indítok!

írta: BányászDoris
Kutatást indítok!

Hallgasd meg a beharangozómat

Örömhír – Kutatást indítok!

 

Azt hiszem, nagyon erős örömhírrel születtem: nevezték ezt naivitásnak, illúzionistának, vakmerőnek és ki tudja, minek még...

Én azért a 25. születésnapomon elmondtam a szüleimnek: „Köszönöm, hogy élhetek.”

 

 Tény az is, hogy a környezetemben ritkán hangzik úgy az élet, mint örömhír.

 

Sokszor inkább teher, bizonytalanság vagy szélmalomharc, hülye feladat?

Engem mindenesetre érdekel egy nagyobb kép, mint amit kis mozgáskörömmel belátok.

 

Éppen ezért szeptember és december között kutatást végzek arról, hogyan éljük meg az életünket: mit jelent számunkra, mi ad biztonságot, és hogyan tudunk kapcsolódni ahhoz, hogy az élet ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 18.

Hányszor kell még újra kezdened, Doris?

írta: BányászDoris
Hányszor kell még újra kezdened, Doris?

te is kérdeztél már ilyent!

Nehéz lehetett eljönni! Nincs honvágyad?

Hogy vagy ott a messzeségben? Doris, hányszor kell még újra kezd?

Sokszor megkapom ezeket a kérdéseket. És néha magamtól is felteszem őket.

Valahogy így:

Hol vagyok otthon, túl a sorson és karmán-gondolkodnom kell: Egy lakásban? Vagy ahol a fogkefém van? Ahol félig ruhában is lehetek? Ahol a szeretteim vannak?

Vagy a lelkemben, de az mi a csuda?

Lehet ott, ahol őszinte vagyok? De honnan tudhatom ezt?

Na akkor a mai írás arról:

Hol vagyok otthon? – Asszem a felnőttség egyik igazi kérdése lehez ez...

26 éve vagyok felnőtt, „papíron” – már régebb, mint amennyit gyermekként éltem. S 18 éve anyuka ez azért súlyozza az otthon és újrakezdés helyzetet, nem gondolod?

Már ...

Tovább Szólj hozzá

2025. sze 14.

Ami igazán formált, az az élettörténetem.

írta: BányászDoris
Ami igazán formált, az az élettörténetem.

 

Azt, hogy ebbe én kezdeményezőként bele álltam, azt a tehetetlenségi erővel tudom a legjobban megmagyarázni....

Olyan erősen magával ragadott az, amit 15 éve kezdtem el (nevezzük most személyiségfejlesztésnek) szóval olyan erősen, hogy kikötöttem egy képzésen: az Élet-Integrációs Folyamat (LIP) alapképzésen, erről tanúsítványom is van Istensegedelmével folytatom idén ♡

Átmosott, összegzett bennem mindent és irányba állított.

Nevezem ezt társalkodónőnek ♡

De az eddigi történetem, ebben főleg a kihívások és a lassan feldolgozott tapasztalatok tanítottak meg arra, hogyan tudok a kreativitásommal menni?

Nevezzem ezt meghívásnak!

 

A linken ezek a kreatív meghívások összegezve találhatóak, szemezgess:

...
Tovább Szólj hozzá

2025. sze 09.

🌿 Sose leszünk fiatalabbak

írta: BányászDoris
🌿 Sose leszünk fiatalabbak

– avagy a felnőttség más szemmel

Gyerekkoromban hallottam először felnőttek szájából:
„Sose leszünk fiatalabbak.”
Olyan volt, mintha villámcsapás ért volna. Gyermekként ijesztő volt szembesülni az idő múlásával.
Most felnőttként egészen másként hallom ezt a mondatot.
Olyan, mintha egy gazdag ember panaszkodna:
„Ó, bárcsak szegény lehetnék.”
Bizarr, nem? Miért sóvárognék a fiatalság után, amikor a jelenem tele van mindazzal, amit eddig megéltem?   ír tam erről még, anyakalapból...
⏳  Az idő más szemmel – saját utam a LIP-ben
Egetrengető nagy hatással volt rám a LIP alapképzés , úgyhogy már nem tudok e szellemiség nélkül gondolkodni. Magával ragadott, és kidobott egy teljesen ismeretlen, csupasz senkiföldjére – mint ...
Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása