A lelki társalkodásról, mint modern gyakorlatról
vajon mire vágyunk?
Nem a tanulmányaim és nem a diplomáim vezettek ide, ahol ma társalkodónő vagyok.
Erre a munkára az élet hívott – váratlanul, de megkerülhetetlenül.
De lássuk, mi is történt valójában.
Volt egy pont az életemben, amikor az anyaságommal néztem szembe, mint egy idegennel – ez a pillanat félelmetes volt.
Akkoriban azt mondogattam:
„Uramisten, mi hatalmaz fel engem arra, hogy életet adjak négy új léleknek?
Mitől tudnék én jó közeget és megfelelő lehetőséget teremteni a fejlődésükhöz,
amikor a modern, tudó agyam csak a korlátaimra figyelmeztet?”
Meg is állapítottam, hogy semmi logikus nincs ebben, ami a modern embert megnyugtathatná – mégis itt vagyok, a kellős közepén.
A világ zűrzavarában a racionális gondolkodás ...
Az idő más szemmel – saját utam a LIP-ben 
