Egy bizalmas társaság, meghitt viszonyban, szorosabb kapcsolatban lévő kisebb közösséget jelent a kompánia az értelmező szótár szerint.

Tulajdonképpen az én társaságomban eltöltött időt nevezem így: Doris Kompániája.

Mert mit is adhatunk többet egymásnak, mint a jelenlétünket, a figyelmünket, felnőtt szeretetünket? Ezt a dolgot amit felnőtt szeretetnek nevezek, ezt később bővebben kifejtem...

Egy ideje tapasztalom, hogy versengés helyett összetartozás és egy fajta magamra ismerés van bennem társaságban. Fura, gondolhatod!

Bizonyára nagy szerencsém van, hogy a versengést soha nem támogatták a szüleim. Inkább azt hallottam tőlük, hogy énekeljük együtt, csodáljuk meg egymás alkotását, de nincs olyan, hogy valaki nem tud énekelni vagy rajzolni... Ettől persze nem vagyok kivétel, csoda gyermek sem, rám is hatott a társadalom, össze-vissza hasonlítgattam/ méregettem magam mindenkivel is!  Az iskola, a játszó társak, más családok és mindenféle emberi kapcsolataimban igyekeztem elhelyezni magam és csakis a felé -alá rendelt viszonyban tudtam gondolkodni. Véleményem szerint ennek az eredménye lesz a versengés , ha azt érezzük valaki megkérdőjelezhetetlenül előttünk van valamiben... Hozzá viszonyítva akarunk magasabbra "mászni a fán ". 

Emlékszem,hogy amikor az egyetemen először magyarázták a táplálkozási hálózatokat és felhívták a figyelmünket, hogy nem láncról van szó hanem hálózatról, akkor derengett fel bennem először tudatosan valami : Összetartozunk!

Tapasztalataink, készségeink, ingó és ingatlan tulajdonunk, történeteink és kapcsolatrendszerünk is mind mind megmérhető 3 dimenziósan: melyik hosszabb, magadabb, súlyosabb vagy éppen drágább, jobb, szebb? Miközben ez egy nagyon leegyszerűsített modell eredmenye csupán (mindent kénytelenek vagyunk a pénz nyelvén közös nevezőre hozni), pont mind az elemi osztalyban ahogy a táplálkozási láncokat tanítják egyik a másik farkasa és akkor pont, így könnyebben érthető, hogy mi miután következik.

Csakhogy sokkal bonyolultabb az élet.

Nem mondhatod, hogy a gilisztánál fontosabb a farkas vagy fordítva. (Most a természetvédelmi területek kijelölésére használ módszerektől itt eltekintünk). Önmagában minél sokszínűbb annál gazdagabb az élőhely! Nem a fajok, az élőhelyük!

Na, de versengés mégis kialakul!

Mindenki kénytelen kigyúrni és körbe bástyázni magát minél kifinomúltabb eszközökkel, módszerekkel és javakkal mintha a megközelíthetetlenség biztonságot adna!

Én mégis az összetartozást tapasztalom!

Egy jó és egy nehéz emléket osztok meg veled most, hogy jobban át tudjam adni mire gondolok amikor az összetartozást emlegetem:

A testvérem nemrég lett 40 éves, a férje csuda kreatív figura és nagyon vidám ember. Nem utolsó sorban úgy szereti a feleségét ahogy arra sokan vágyunk, ( Én biztosan!) nevezetesen úgy, hogy azt mindenki láthatja! Nos ez a férfi egy roppant ízléses és nagyszabású meglepetés bulit szervezett a feleségének ( aki a húgom ♡). Sötétben várta az összetoborzott kb 100 ember, síri csendben, hogy megérkezzen az ünnepelt és akkor hirtelen elindult egy videó a falra vetítve ahol családi jelenetek elevenedtek fel és a végén az üzenettel, hogy nagyon szeretik anyucit! Utána felkapcsolódtak a hangulatfények, megszólalt a zene, észrevettük az ünnepeltről készült óriás posztereket a falon és mi mind emeltük poharunkat és katartikusan kívánunk boldog születésnapot!

A másik történet egy több éve tartó szorosnak hitt barátság vége. Váratlanul levelet kaptam arról, hogy nehézség adódott a barátom életében és ennek én vagyok az oka, szerinte. Hosszasan részletezve, hogy miért van miattam, milyen nehézséget okoztam én ezzel neki és amúgy is mindig is fenntartásai voltak velem, sokszor beletapostam a lelkébe...minden egy tollvonással törlésre került, a sok szép emlék egymásrautaltságunk okán, nincs tovább... Úgy fájt , napokig! Vergődtem! Szétáradt bennem a keserűség, mint a melegenyv a rostokban.

Mígnem felismertem az ő fájdalmát magamban is, az együttérzésem révén átélhettem milyen is lehet neki most, ennyire fáj, ennyire dühös , milyen nehéz is és kiszámíthatatlan az élet....

Valahogy igy gondolok erre az összetartozásra, érzünk és itt vagyunk egymásnak és pont azt adjuk amink van.

Én a kompániámat, benne a figyelmemmel és jelenlétemmel Neked, akinek nehéz valami és elmondanád, hogy tisztuljon a képed és mert mindenünk közkincs...

Kézcsók,

 Doris 

Időpont foglaláshoz írj nekem: bdorix kukac gmail pont com