Szülőként sokszor tapasztalhatjuk gyermekeink bölcsességét a váratlan előbukkanó megjegyzeseik és kérdéseikkből. Ma egy imával indult a reggel, 6 évesen így mondta az oviban használt fohászt:

Szeretem a csillagokat fent,

szeretem a földet lent,

szeretem az embert köztük,

és minden angyal szeret engem.

A fejemtől a lábamig Isten képmása vagyok.

A szívemtől a kezemig érzem leheletét.

Ha szóra nyitom a számat az ő akaratát követem.

Ma megpillantom Istent mindenben: kőben és fában, világban és állatban. Apámban és anyámban, minden kedves emberben.

Nem félek semmitől, csak szeretem azt, ami körűlvesz engem.

Ez a reggeli fohász a Waldorf iskolákban!